2017. december 24., vasárnap

Mézescsók

Az idei Nyugatos karácsonyra Orsinak szeretettel. 




Léda a számára lehető legideálisabban töltötte a karácsonyt. Egyedül. Szenteste résztvett egy karácsonyi partin, amit 25-e délutánra ki is hevert. Ekkor kinyitotta az előre feldíszített műfenyőt, vacsorát rendelt magának kedvenc étterméből, s most lábát felpolcolva, félig szétnyílt selyemköntösben ülve drága bort kortyolgatott. Ebben a pillanatban inkább festett szajhának, de egy pillanat alatt úrinővé csinosodott volna, ha a helyzet úgy kívánja.
A halk karácsonyi zenét a csengő hangja törte meg. Léda egy sóhajjal feltápászkodott, s magában reménykedve, hogy nem párja jött haza részegen szerelmet vallani, ajtót nyitott.

- Csinszka? Mit keresel te itt?

A fiatalabb a lehető legártatlanabbul nézett ki, arca kipirult a hidegtől, szempilláján hópelyhek hintáztak, és úgy mosolygott, ahogy Léda sosem tudott.

- Hoztam nektek mézeskalácsot.

- Egyedül vagyok.

- Oh... - a lány arcáról lehervadt a mosoly.

- Ha Endrét keresed, nem tudok.segíteni...

Menj csak. Találd meg. Szebb vagy, fiatalabb vagy. Talán még szeretni is tudnád.

- Elsősorban nem miatta jöttem. Hanem miattad.

Adél némán lépett félre az ajtóból. Látta, ahogy Csinszka belépve felméri a lakást, kiszagolja a fenyőillat hiányát, megpillantja az ételes dobozokat, megérzi a magányosságot.

- Találkoztam Endrével - szólalt meg halkan a fiatalabb.

- A kocsmába is vittél a mézeskalácsokból?

- Didéék partiján - folytatta Berta - tudod, ők ketten... - zavartan ajkába harapott.

Léda vállat vont.

- Amíg fizet, addig azt csinál, amit akar.

- Ha fizetek, én is azt csinálok, amit akarok? - a lány szemében huncut fény villant.

Léda felvont szemöldökkel nézett rá.

- Nincs egy vasad sem. Mondd végre, mit akarsz itt igazából.

Nem engem, biztos hogy nem engem.

Csinszka csak mosolygott, majd közelebb hajolt, és megcsókolta az idősebb nőt.


- Zárd be az ajtót. Ma már úgysem jön haza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése