2015. július 19., vasárnap

Lédával a bárban

Kihívás 1. nap.

Fandom: Nyugat
Megadott vers: Kassák Lajos: Veled vagyok
Megadott szavak: illatozva, oroszlán, hízelegni, napirend, Nietzsche
Páros: a szereplők összes lehetséges kombinációja minden mennyiségben és sorrendben
Leírás: mondern!AU sztriptíztáncos!Lédával, takarító!Csinszkával és Adyval. Léda x Csinszkának indult, de van benne mindenből egy kicsi. Indokolatlanul bús az egész, pedig jókedvem van. 




Nevetséges azt gondolnia, hogy Léda a kolléganője. Persze, ugyanannál a cégnél dolgoznak, és gyakran azonos munkaidőben, de mégis… Nevetséges azzal dicsekednie, hogy együtt dolgoznak. Csak eltakarítja utána a szemetet.
Boncza Berta huszonnégy éves, szeme körül apró ráncok gyűlnek – csak a nevetéstől – és a New York nevű sztriptízbárban dolgozik takarítóként.
Léda a helyi istennő, minden férfi bálványozza őt. A férfiak, és Csinszka.

~*~

Ott ült a szokásos asztalánál. A legközelebb, mindig a lehető legközelebb a színpadhoz. Léda ismerte már őt, minden vonását, az életét, a gondolatait. A férfi első látásra jobban illett volna egy lepukkant csehóba bánatos ábrázatával és olcsó italával, de Léda tudta, ez csak a látszat. Ha látta őt a színpadon, rögvest földerült komor ábrázata. És mindig bőséges borravalót adott neki, az öltözőjébe ment, és verseket szavalt, melyeket róla költött, és térdre esett volna egyetlen csókjáért. Léda nem bánta, megtűrte, mint az összes többit, akik ugyanígy viselkedtek a jelenlétében. A versekkel sosem tudott mit kezdeni, bár úri körökben elcsevegett róluk, ha műveltségét akarta fitogtatni. Sosem hagyta magát egy vetkőzőshow-vá, egy olcsó fantáziává alacsonyodni. Előtte le kellett borulni és hízelegni, imádni.
Ezekkel a gondolatokkal és célokkal lépett ki a függöny mögül, és kezdett táncolni. A szemek rajta függtek, papírpénzek hullottak a színpadra, és ő boldog volt... igen… igazán… boldog…

Ady megigézve bámulta a jelenséget. Mert az volt, valóságos égi tünemény. Egy nő, aki pénzért árulta a testét, mégis gazdagabb volt nála és több megbecsülést kapott, mint ő egész életében. Ady tudta, hogy a popslágerekben van a jövő, és jobbnál jobb jólcsengő, üres szövegeket írt a feltörekvő sztároknak. Valódi költészetét, örömét és fájdalmát pedig fiókja mélyébe rejtette, vagy ennek a nőnek áldozta.
Előadása után azonnal a színpad mögé sietett s egy kézcsókkal üdvözölte Lédát.

- Gyönyörű volt ma is, mint mindig… Ahogy a fény megcsillant a haján… Arról egyszer írni fogok.
Ady szép szavait némileg rontotta, hogy jól láthatóan a nő mellei és combjai vonzották magukra a figyelmét, mintsem a haja, de Léda a maga módján elégedett volt.

- Vigyen el vacsorázni.

~*~

Csinszka tudta, mikor van Lédának rossz napja. Minden este pontban hét óra harminc perckor lépett be az öltözőjébe, ahogy a szigorú napirend megkívánta, s ha még ott találta kócosan, elkenődött sminkkel, tudta, hogy baj van. Ám azzal is tisztában volt, hogy fél órán belül a nő már teljes pompájában tündököl majd, mint a letaposott virág, mely minden nap illatozva újra bontja szirmait. Azért néha odament, és megölelte, amire Léda általában hasonlóképp reagált:

- Na, hess innen, te kis szutykos!

És Csinszka ment, de valahogy mindketten jobban érezték magukat.


~*~

Csinszka és Ady a női mosdók előtt találkoztak először, és a nő részéről közel sem volt annyira romantikus, mint azt elképzelte az élete nagy szerelmével való találkozásról. Ady Endre négykézláb kúszva próbált eljutni a mosdóig, hogy gyomra tartalmát kiadhassa, csakhogy úgy tűnt, ajtót tévesztett.

- Uram, az a női mosdó… - próbálkozott Csinszka, de nem úgy tűnt, hogy a férfit meghatotta volna. Végre elért az ajtóig, s a kilincsbe kapaszkodva megpróbált fölállni.

- Uram… - a nő jobb híján belékarolt, s megpróbálta áttámogatni a férfimosdóba.

- A kezedet fogom…

- Azt jól is teszi, mert különben nagyot fog esni…

- S őrizem a szemed…

Ady Endre bezuhant a mellékhelyiség kinyíló ajtaján és elhányta magát.

~*~

A férfi úgy marcangolta a testét, akár egy oroszlán. Nem tudta miért adta neki magát, hisz nem volt rászorulva, és a férfi nem volt erőszakos, de különösebben vonzó sem… Mégis ott feküdt alatta azon az éjjelen, mikor felhívta magához, részegen, és mégcsak nem is szavalt. Ady Endre kiélhette vágyait, ahogy az ő álmai asszonya gyönyörű test fölé kerekedett, s ő belemarhatott a hófehér bőrbe, ahogy csak jól esett, az övé volt mind… mind…

~*~

Másnap Léda nem küldte el Csinszkát, és nem virágzott ki az utolsó fél órában sem. Csinszka pedig hazakísérte.

- Hová mégy?

- Nem tudom.

~*~

Ady ismét a személyzeti részlegen járt, ám ezúttal nem Lédát kereste. Csinszka éppen egy a férfi számára előnyös pozícióban sikálta a padlót.

- Írtam magának egy verset.

A nő fölnézett rá, majd lemondó sóhajjal visszafordult a padló felé. Percekkel később szólalt csak meg.

- Ne bántsa Lédát.


~*~

Csinszka rászokott, hogy minden nap hazakísérje Lédát. Néha beszélgettek, néha csöndben baktattak, néha félúton elküldte. Aztán egyik este megálltak a kapu előtt és csókolóztak. Aztán Csinszka ott maradt egyedül.

~*~

- Nietzsche? – pillantott Léda az asztalon heverő kötetre.

- Szeretem – felelte Csinszka.

- Olyan volt, mintha minden egyes átkozott nap egy Nietzsche kötetet nyomott volna a kezembe…

- Én szeretem a verseit. Bár ne csak addig érezne úgy, amíg megírja őket.

- Te mindent és mindenkit szeretsz? – vonta fel a szemöldökét az idősebb nő.

- Szeretem Nietzsche-t, és Endre verseit. Szeretlek téged. Meg a munkámat. És szeretem a csokoládéfagylaltot is.

Átkarolta Léda nyakát és hanyatt döntötte őt a kanapén.

~*~

Ady lelkét napról napra jobban marcangolta a szívfájdalma. Nem kért volna ő már Lédából, de az asszony kényszerítette, hogy kényszerítse, térdre lökte, hogy könyörögjön, és bűnösnek ítélte, ha elvette, ami nem járt neki, és amiből nem is kért.
Verseket írt Csinszkának, Nietzsche-ről beszélgettek, meg Lédáról, és rászokott, hogy hazakísérje.

~*~

Bár az egyezség kimondatlan volt, tökéletesen beosztották a napokat, hogy ki mikor kísérje haza Lédát. Néha, ám csak jóval ritkábban az is megtörtént, hogy hármasban bandukoltak haza. Csinszka soha nem engedte, hogy Ady fölmenjen a lakásba. Ady sosem szólt bele, hogy Csinszka mit tesz. Ady figyelte a két nőt; szeretni tanult.

Aztán egy nap fordult a kocka, Csinszka kísérte haza Adyt. De ismét hárman voltak. Léda mögöttük ment, őket figyelte. Nietzsche-re gondolt, és Ady versére, amit a költő épp Csinszkának szavalt, és a csokoládéfagylaltra, amit soha nem vett a lánynak, mert Csinszka boldog volt, boldog volt akárhogy…
Léda mögöttük ment minden este hűségesen, egyre halványabban, ahogy az emlékek is halványultak, s nézte, ahogy magukkal viszik az életét.

~*~

Nevetséges azt gondolnia, hogy Léda még mindig a kolléganője. Persze, ugyanannál a cégnél dolgoztak, és gyakran azonos munkaidőben, de mégis… Nevetséges azzal dicsekednie, hogy egyáltalán valaha is együtt dolgoztak. Csak eltakarította utána a szemetet.
Boncza Berta huszonöt éves, szeme körül apró ráncok gyűlnek – csak a nevetéstől – és a New York nevű sztriptízbárban dolgozik takarítóként.
Léda a helyi istennő volt, minden férfi bálványozza őt. A férfiak, és Csinszka.
 




5 megjegyzés:

  1. Iiistenem én ezen meghaltam T_T Úristen, úristen, zseniális volt, imádlak, hallod? Apró mondatok, részletek, csak mozaikok, de tökéletesen kiadagolva, tökéletesen elválasztva egymástól. Nem kaptunk bőséges információhalmazt, csak éppen annyit, hogy tovább tudjuk gondolni, és hogy nevessünk kicsit a kicsit sem nevetséges, inkább tragikumokus helyzeten. (Konkrétan a hányós jelenetnél feküdtem ki, köszönöm szépen az élményt :D). Jaj és még négy nap *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú de gyorsan el fog telni az a négy nap, te jó ég!
      Örülök, hogy tetszett. Igen, azzal a jelenettel igyekeztem egy kicsit oldani a hangulatot. Amúgy ez nem valami stilisztikai bravúr, csak nem tudok átkötéseket írni a jelenetek közé xD De örülök hogy nem zavaró ezek szerint.

      Törlés
  2. Nagy hiba volt ezt hazafelé olvasni a vonaton. Naaaagy hiba, de valahol megérte, mert most elmondhatom, hogy harminc másik emberrel egy zárt helyiségben azon próbáltam nem hisztérikusan nevetni, hogy Ady Endre egy sztriptízbár mosdójában spontán "Őrizem a szemed"-et szaval Boncza Bertának:DDD Köszönöm ezt a képet, és ezt a novellát is, mert minden benne volt, amit akarok egy ficben: ezt a fajta tördelést imádom én is, ahogy a visszatérő motívumokat is (kalapom le Nietzsche előtt, mert bár nehéz volt, tudtál rá építeni), meg hogy őrült AU-nak tűnik, de nagyon is működik, és karakterhű mindenki végig. Van benne humor, de nem is crack, hihető és finoman (szó szerint) keserédes. Felesleges tovább ragoznom, tényleg tökéletes:)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Full véletlenül keveredtem ide, azt se tudtam hirtelen, hova nézzek. Csak görgettem lefelé, hogy tudjam, egyáltalán hol vagyok, aztán megláttam ezt, hogy Ady és Léda és Csinszka és AAAAA *-*. Szóval muszáj volt elolvasnom, és ne haragudj, hogy így ismeretlenül és névtelenül rád török, de Úristen. Úristen. Imádtam minden sorát.... és most picit (nagyon) szeretlek, amiért megírtad ezt :D Ady nagy szerelmem :3 Üdv: Rosa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, a hozzászólásod elveszett az éterben, én legalábbis nem láttam, a bloggernek meg van pofája azt mondani, hogy 22-e óta itt van >< Köszönöm a kedves szavakat, és dehogy haragszom, sőt! :)

      Törlés