2015. július 24., péntek

Álmodozásaink

Kihívás 5. (utolsó) nap.

Fandom: Nyugat
Páros: Kosztolányi x Karinthy
Megadott vers: József Attila: A vergődő diák
Megadott szavak: katona, fejfedő, vitrin, idő, veréb
Leírás:  modern!AU, két fiatal rocker srác a legnehezebb kamaszkorban, útban a felnőtté válás felé, öröm, bánat, kétségek. 
Zeneajánló:  Már én magam sem tudom, melyik Hollywood Undead szám. Kb az összes. 

Frici üveges tekintettel bámult a terem sarkában álló vitrinre. Nem mintha lett volna bármi érdekes benne, de legalább elfoglalta magát valamivel, míg az idő csigalassúsággal vánszorgott a matekórán.
Bambulásából egy, a padján halkan koppanó papírgombóc riasztotta fel. Egy gyors pillantással meggyőződött róla, hogy a tanár épp másfele néz, majd megvizsgálta a küldeményt, ami az ,,annak a verébnek” címzést viselte. Kigöngyölte, majd olvasni kezdte.

,,Ne bambuljon, katona! Koncentráljon a derékszögű háromszögek szaporodására. Tudja, aki nem lép egyszerre, nem kap a suli mögött… khm, rétest estére. Írtam neked egy verset, érdekel?”

Frici kisimította szemébe lógó loboncát, s lopva hátrapillantott osztálytársára. Dezső vigyorgott, mint a vadalma, ami olyan ritka volt tőle, hogy őt magát is mosolyra késztette.

,,Sajnos a szüleim nem támogatják a suli mögötti rétesezést. Itt lesznek, mire vége az órának. A vers jöhet, amennyiben nem kérsz meg ismét, hogy nyaljam ki.”

Frici halk kuncogást hallott nem sokkal az után, hogy a küldeménye célbaért.

,,Emelem fejfedőmet a kedves felmenői előtt, de igen sürgős lenne megejtenünk a rétes-partyt. Mikor?”

A készülő választ elmarta egy tanári kéz, és az ígéret mámoros csókokról, sebekről a kukában landolt.

~*~

Dezső a hátán feküdt az ágyán. Frici offline. Persze mire is számított, ha a szülei jöttek érte, az sosem jelentett jót. Párpercenként rálesett a telefonjára, de hiába. Dezső ezeket a magányos pillanatokat előszeretettel használta arra, hogy átgondolja az életét, és igennagyon elkeseredjen. Lassanként felemésztették a titkok, a sivár halmok, melyeket megbámult, és csak a bolond nem vette észre, hogy hidegen hagyják, hiába játszotta jól a szerepét…
A telefon pittyegett.

,,Nézz ki az ablakon.”

Dezső fölpattant, és kilesett, aztán majdnem ki is esett, csak az mentette meg, hogy még idejében eszébe jutott, hogy ne az ablakon, hanem az ajtón siessen ki hozzá.
Átmásztak a kerítésen, és már ott is találták magukat a ház mögötti sikátorban. Hanyatt feküdtek a kockaköveken, hagyták, hogy teljen az éjszaka. A téglafal jól felfogta a hangokat, így szólhatott a telefonjukról rossz minőségben a Hollywood Undead. Cigarettára gyújtottak, mélyen letüdőzték a füstöt. Egy ponton Frici Dezső felé fordult, és megcsókolta. A lejátszási lista rég a végére ért, lassan rájuk borult a csönd. Aztán lassan holnap lett, együtt nézték a felkelő napot. Abban a pillanatban jó lett volna meghalni egymás mellett. 
Dezső e helyett megvárta Fricit, amíg besiet a házba, és összekészülődik, aztán útközben beugrottak Dezsőékhez, és Frici is megvárta őt, így végül a legnagyobb egyetértésben késtek el az iskolából. Elvégre egyszer voltak fiatal, bolond, vergődő diákok.  


 

4 megjegyzés:

  1. Aaawh hát a rétesen meghaltam XDD De komolyan... azok az üzenetek, hát nem is ők lennének, ha nem ilyemiket dumálnának meg óra közben XDD A vége meg aaaaj *-* "Cigarettára gyújtottak, mélyen letüdőzték a füstöt. Egy ponton Frici Dezső felé fordult, és megcsókolta. A lejátszási lista rég a végére ért, lassan rájuk borult a csönd. " Ezt annyira, annyira el tudtam képzelni, köszönöm neked az élményt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm. *--*
      Ez a réteses dolog csak random jött a katona miatt xD Nem akartam túl búsra, mert a versben is megvan az izgalom is a kamaszkori depi mellett, szóval próbáltam vegyíteni.

      Törlés
  2. Ez a történet még harmadik olvasásra is tökéletes.
    Kosztolányi és Karithy barátsága alapból is imádnivaló, te pedig annyira jól ragadod meg a kapcsolatukat, hogy hihetetlen. A remek alapötletre már szavaim sincsenek.
    Az üzeneteiken meghaltam, a végén pedig feltámadtam és újra elhaláloztam, mert képes voltál úgy megtaposni a szívemet, hogy nem is volt a történetben semmi kimondottan szomorú.
    Azért meg külön köszönet, hogy megismertettél ezzel a csodás verssel. Nem vagyok egy nagy József Attila rajongó, de ez mesés és igaz.
    (És most látom, mennyi Nyugat történet van még itt. *-* Érzem, hogy már megint nem lesz ebből alvás.)
    Szóval köszönöm ezt az élményt, remélem, írsz még kettejükkel, mert nagyon a kezedre játszanak. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát a legtöbb elég csapnivaló, de remélem, találsz még kedvedre valót xd
      A verset pedig én írtam be Nyugat kihívásra, és volt olyan mázlim, hogy meg is kaptam :D Imádom, mert annyira kifejez mindent amit a korosztályom érez minden nap, és érzett száz éve, meg fog száz év múlva is..
      Köszönöm a kedves szavakat, és igen, nagyon szeretnék velük írni, csak kihíváson kívül ritkán kap el az ihlet.

      Törlés