2014. augusztus 9., szombat

Pelenka gondok

Nyugat Kihívás 1/5.

Fandom: Nyugat
Páros: Kosztlányi x Karinthy
Műfaj: hurt/comfort
Megadott vers: Szapphó: Egy lányról
Megadott cím: Pelenka gondok

Avagy hogy írjunk az elfojtott és bűnös vágyakozásról novellát ilyen címhez? Én próbálkoztam...




Kosztolányi Dezső mindig úgy emlékezett arra a májusi délelőttre, mint arra a napra, amely sokat segített neki lemondani álmodozásai tárgyáról. Egészen addig a napig valamiféle idilli kép élt a fejében a Fircivel való együttélésről, hogy majd egész nap élcelődnek, és viccelődnek, és verset írnak valamilyen egyáltalán nem elegáns pozícióban. A kanapén ülve mondjuk egymással szemben és a lábuk összeér. Erről persze nemigen szeretett beszélni, általában Karinthy volt az, aki felhozta ezt a témát, mondván: ,,képzeljük el” és aztán megkérdezte: ,,Szeretnéd?” ő pedig bólintott: ,,Szeretném.” És ebben a szóban minden benne volt, hogy mit szeretne, közös életet, és megélni a vágyait, fittyet hányva a társadalmi normákra és minden másra is.
Aztán rájött, hogy Fircinek van egy fia is. Egy fia, akit bár imád, bizony gyakran elhanyagolja, ha épp írhatnéka van, és akit a saját felesége úgy félt tőle, mint a tűztől, mert ,,még félrenevelné”.
Egyszer-egyszer azonban az asszonyoknak is szüksége van egy kis szabadidőre, ígyhát Aranka egy nap bejelentette, ő bizony most elmegy a ruhaszalonba, majd cukrászdába a barátnőivel, és férfjurára bízza Ferikét – de aztán úgy vigyázzon rá, mint a szeme világára! A büszke ám gyakorlatlan apa pedig nem érezte úgy, hogy képes egyedül megbirkózni a nemes feladattal, ezért áthívta gyermekekhez mit sem konyító, ámde legjobb barátját, hogy ugyan segítsen már be neki arra az egy napra.
Dezső kapva kapott az alkalmon, és hamarosan kopogtatott is az ajtón, ami kinyílt, és Ferike totyogott ki rajta szélsebesen, mögötte pedig az apja loholt, majd felkapta a gyereket, aki erre visongatni kezdett.

- Hé, ne szökj meg, kis barátom, hogy számolok el veled anyádnak? – korholta, majd barátjára pillantott – Köszönöm, hogy eljöttél.

- Tudod, hogy bármikor szívesen jövök.

Üres szavak, bennük tengernyi érzelem elrejtve, visszafojtva. Mindketten tudták, hogy nem így kellene történnie, főleg most nem, a hirtelen jött szabadságban, inkább vad csókban összeforrni már az ajtóban és inni a gyönyör minden kétségbeejtően fogyó másodpercét, hogy aztán rádöbbenjenek: ez is kevés. Egy élet kevés.
A hosszú pillanat, míg tekintetük összefonódott, épp elég volt Ferikének, hogy meglépjen, így fél perc múlva már kétségbeesetten keresgélték a lakás minden zugában. Végül az ágy alatt találtak rá, ahol békésen cumizta ujját ártatlan arccal.

- A frászt hoztad rám – zsörtölődött Karinthy és kiemelte a gyereket.

***

Az ebédet viszonylagos nyugalomban költötték el. Dezső elismerően, sőt lenyűgözve figyelte, ahogy barátja beleimádkozza a spenótot Ferikébe miközben a terítő, a padló és ő maga is zöld lett a főzeléktől.
Miután megtörölgette szájacskáját, útjára engedte a kisfiút, hadd játsszék egymagában, aztán hozzálátott - végre nyugalomban - a saját ebédjéhez is.

- És mondd csak, dolgozol valamin mostanában? - tett egy erőltetett kísérletet Dezső az udvarias társalgás fenntartására.

- Ami azt illeti, igen. Ha gondolod, megmutatom. Ott vannak a jegyezetek a... - Karinthy itt elsápadt - dohányzóasztalon. Lélekszakadva odarohant, hogy lássa balsejtelmét beigazolódni: Ferike jóízűen csámcsogott a lapokon.

- Szóval min is dolgozol? - kérdezett vissza Kosztolányi röhögését visszafojtva.

- A családi élet és a költészet összeegyeztetésén - sóhajtotta Karinthy, miközben térdére ültette a gyereket, és odaadta neki a cigarettatárcáját játszani.
Az apró fiúcska egyszercsak nagyot ásított.

- Elviszem lefektetni - közölte Karinthy, s mintha megint ott csillogott volna szemében a kimondatlan ígéret, de sosem tudta biztosra, nem csak odaképzeli-e.

- Elalszik akkor is, ha én is bejövök? - kérdezte - Talán olvashatnék neki egy mesét.

- Fiatal még hozzá.

Mivel az első kérdésre nem kapott választ, Kosztolányi követte őt a kisszobába, ahol Frigyes a kiságyba tette a már félálomban lévő kisfiát.
Ott álltak fölötte a meghitt csöndben, a halk szuszogást hallgatva, s Dezső abban a pillanatban hirtelen megkérdőjelezett mindent. Valahogy nem látta jónak a világot, s nem értette, miért rendeltetett úgy, hogy csak az lenne a helyes, ha egy asszony állna Frici mellett, és miért nem lehet ő, egyedül csak ő.
A gyerekszobából nyílt a háló, ajtaja nyitva, hervadó virágillatot sodort feléjük a szél. Volt benne valami kábító, valami ellenállhatatlan, lopott volt a virág a természettől, lopott a csók és a szív is jogos tulajdonosától. Egymásba kapaszkodva, botladozva indultak meg az ágy felé, híján az időnek, hogy átgondolják, mit tesznek.
Ám a sors közbeszólt Ferike személyében, aki halkan nyöszörögni kezdett a kiságyban. Karinthy felkapta a fejét, egy pár pillanatig eltartott, míg újból felfogta maga körül a világot, akkor aztán sietett is vissza kisfiához.

- Mi a gond? - érdeklődött Dezső - Rosszat álmodott?

- Rosszabb... Pelenka gondok.

A két férfi összenézett olyan tanácstalanul, ahogy két férfi csak összenézhet. Végül Karinty fordult el előbb, s ingujját feltűrve összefogta a kapálózó Ádámka lábait, és hozzálátott a hadművelethez.

***
- Minden rendben volt? - érdeklődött szigorú arccal Aranka.

- Természetesen - bólintott Frigyes kimérten - Önnek is kellemesen telt a napja?

- Remekül - felelt a nő tömören. Nem volt több mondanivalójuk egymás számára.

Kosztolányi eközben már hazafelé tartott, s bár lelkesedés a családi élet iránt jelentősen megcsappant, azért ábrándjai nem foszlottak szét teljesen.

4 megjegyzés:

  1. És mégis milyen jól sikerült beleszőni a címet! Gyönyörű*-* Annyira tetszik a hangulata az egésznek, a kettejük közti feszültség, ami átcsap valami keserédes-meghitt ábrándozásba, ahányszor megjelenik a képben a kicsi. (Aki egyébként zabálnivaló, ide nekem az összes Karinthy-Kosztolányi gyereket! ;A; Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha jól tudom, Ádám Kosztolányi fia volt, de én is szoktam keverni a gyerekneveket, nem tudom, hogy igazam van-e... csak most valahogy úgy rémlik>< De ettől függetlenül is imádom.) Aranka pedig... hát, biztos nehéz lehet így, de amellett, ami ebben a történetben Karinthy-ék között van, gonosz leszek, teljesen eltörpül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előszöris köszönöm a figyelmeztetést, tényleg belekeveredtem a nevekbe, és már át is kereszteltem Ferikének szerencsétlen gyereket :D
      És valamiért szeretek náluk rájátszani erre a beteljesületlen szerelemre. Egyszerűen nem tudom őket elképzelni egy titkos viszonyban inkább csak pislognak egymásra hogy de jó lenne.
      Köszönöm a biztatást és örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  2. Na igen, csak Fricinek volt kettő gyerek, plusz egy mostoha, meg Didének is volt egy, könnyen bele lehet zavarodni XD (Vagy csak mi vagyunk Orsival ennyire fanatikusok, hogy kívülről vágjuk a családfát XD) Egyébként annyira aranyos volt, mikor a címet kitaláltam, pont ilyesmire gondoltam *-*
    "Erről persze nemigen szeretett beszélni, általában Karinthy volt az, aki felhozta ezt a témát, mondván: ,,képzeljük el” és aztán megkérdezte: ,,Szeretnéd?” ő pedig bólintott: ,,Szeretném.” És ebben a szóban minden benne volt, hogy mit szeretne, közös életet, és megélni a vágyait, fittyet hányva a társadalmi normákra és minden másra is." és igen, ezt annyira el tudom képzelni, és annyira nagyon köszönöm neked, de tényleg T_T

    VálaszTörlés
  3. Ja hát Friciéknél volt ez az ,,a maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket" xD
    Jaj, hát én köszönöm, amint megláttam a címet, ezt egyből meg akartam írni, és drukkoltam, hogy én kapjam. ^^

    VálaszTörlés