2014. június 9., hétfő

Ezredév

A kínos pillanat, mikor nem tudok mit hozzáfűzni a fichez. Még azt sem tudom, honnan jött, hogy én szeretem ezt a párost, ami amúgy teljesen crack, és ennek ellenére könnyek között írtam az egészet, olyan erős érzelmi hullámot indítottak el bennem. Nem, nem tudom miért. Ne kérdezzétek.

Fandom: Hetalia
Páros: PrUk
Műfaj: hurt/comfort



1999. december 31.

A tűzijáték milliónyi fényszemcsére robbant szét az égen. Arthur szemei mereven szegeződtek a látványra, zöld íriszei tükrökként verték vissza a villanásokat. Hát ezt is megérte. Vérrel, verítékkel, könnyekkel, de átvészelt egy egész évezredet. A brit a többi nemzetre gondolt s arra, hogy bizonyára mindenki ugyanígy csodálja ebben a pillanatban a maga tűzijátékát; de tudta, hogy van egy valaki, akinek nem adatott meg ez a kiváltság. Ő bizonyára az öccsével ünnepel, talán azon a falon ülve, ami egykor elválasztotta őket, sörözve, és emlékezve.
Arthur a maga szentimentalizmusra való hajlamával minden szilveszterkor végiggondolta az életét, az ezredforduló azonban különösen érzékenyen érintette. Ezúttal azonban életében először nem a múlt, hanem a jelen s legfőképp a jövő nyomasztotta.
Sosem hitte volna, hogy ez az év nem csak egy új korszak kezdetét, hanem egy új szerelmet is hoz az életébe. Ennyi év magány után már szinte félt belevágni, de az érzésein ez alatt a rengeteg év alatt sem tanult meg uralkodni. Pedig veszélyes volt ez a szerelem, marcangoló, és még az eddigieknél is fájdalmasabb véggel fenyegetett. Erős szíve darabokban bár, de kibírt minden fájdalmat, amit okozott, s amit neki okoztak, elviselte mikor újból és újból eltűntek mellőle azok az emberek, akik az életét jelentették, rég megbékélt a magánnyal, aki hosszú évek óta az egyetlen hű társa volt, de erre nem készült fel. Nem akart szeretni valakit, akit bármelyik nap elveszíthet. Pedig már az is csoda volt, hogy még mindig itt van, hiszen Arthur saját szemével látta az írást, amely kijelentette az állam megszűnését. Ötvenhárom éve már, hogy kiradírozták őt a térképről, és mégis itt van, ereje és büszkesége sértetlen. Valószínűleg a lelke mélyén minden ország csodálta ezért, de senki sem annyira, mint Arthur.

Gilbert ködös tekintettel meredt a vele szemben ülőre. Csak annyit látott belőle homályosan, hogy szőke, de nem lehetett az öccse, mivel Ludwig már próbálta volna hazavonszolni, ez az illető azonban még nála is részegebben pihentette a fejét az asztalon. Jobb híján odanyúlt a másik söréért, és beleivott, hogy aztán azzal a lendülettel ki is köpje.

- Pfuj, mi ez a szar? Miért iszol angol sört? Te angol vagy? - nézett a korsó tulajdonosára gyanakodva.

- Idiot... Én vagyok. Tudod te, hogy ki vagyok én? Elmondom. Na, most figyelj - pattant fel ivócimborája az asztalra a hatás kedvéért - Írország és az északi Nagy királyságok egyesült Britanniája. Na, az vagyok.

Arthur ünnepélyesen letámolygott az asztalról, és intett a csaposnak még egy sörért.

- Te amúgy nem haltál meg? - nézett rá aztán.

- Kötözködsz? Verekedni akarsz? Te a hatalmas Porosz Birodalmat ne nevezd halottnak! - morogta Gilbert kihívóan villantva szemét az angolra.

- De, de te rohadtul meghaltál. Te egy szellem vagy. Miért iszol? A szellemek nem isznak. Tudod mit, gyere velem - karolt belé a poroszba kedélyesen - tudok egy jó szelleműző varázsigét.

És ő, az egész történelmet átélt szigetország, aki egy biztonságos kalandot keresett egy alkoholmámoros éjszakán, mindent megkapott, amit remélni sem mert. Heves, mindent elsöprő szerelmet, olyat, mint a legelsők, a naiv fiatal szívet elragadók. Sosem hitte volna, hogy ő még képes így szeretni, mindenét odaadva, de nem felkínálkozva és megadva magát – tégy velem, amit akarsz, csak szeress. Nem, Ő nem engedte meg neki a luxust, hogy játssza az áldozat szerepét, nem egy magatehetetlen játékszer kellett neki – ő egy férfit akart, és Arthur megtanult újra férfinek lenni, megtanult játszani és nyerni.

Arthur egy csábosnak szánt pózban feküdt el az ágyon. Be kellett vallania magának, kijött már a gyakorlatból, de ez semmitől nem tántorította el. Hírhedt ,,kincsei” ott hevertek mellette egytől egyig, hogy Gilbert válogathasson közülük kedvére. Az egyik kezét már előre odabilincselte az ágyhoz, minden mást rábízott és őszintén nagyon remélte, hogy nem kell majd neki segíteni. Nyílt az ajtó s már erre a hangra végigfutott rajta egy izgatott remegés. Hallotta a koppanást, ahogy a porosz lerúgja a cipőit, s közeledő lépteit a hálószoba felé. Hevesen dobogó szívvel várta, hogy a férfi végre megpillantsa őt.
Gilbert azonban, ahogy be is lépett vigyorogva, azonnal hátra is hőkölt.

- Te meg mi az istent csinálsz?

- Uhm…

Erre a forgatókönyvre sajnos nem készült fel, s fogalma sem volt mit mondhatna. Poroszország egy szó nélkül odalépett hozzá, és kioldotta a bilincset, aztán egy ingerült mozdulattal lesöpörte a játékszereket a földre.

- Azt hiszed, ez kell nekem? – üvöltött rá az angolra – azt hiszed, ilyen gyenge vagyok, hogy egy kikötözött ribancra van szükségem, hogy felül tudjak kerekedni? Nem, nem, nem, ha ezt akarom, keresek egy csajt, de nem téged. Az isten szerelmére, légy már férfi!

Anglia minden szónál összerándult, mintha újra és újra nyakon vágta volna valaki. Nem akart gyerekesen viselkedni, vissza akart vágni durván, lekeverni a porosznak egy pofont, de e helyett csak halkan szipogni kezdett.

- Hé, most ne bőgj már. Na…  – karolta át Gilbert az angolt – Hatalmasságom majd mindjárt jókedvre derít!

- Próbálkozz, idióta… - mormogta az angol.

És Gilbert próbálkozott. Egész éjszaka. S mire rájuk köszöntött a hajnal, már túl voltak jónéhány sörön, mégtöbb szeretkezésen, és Arthur nem emlékezett mért, de biztos volt benne, hogy mindketten nevettek.

***
- Bu! – fogta meg valaki Arthur vállát, mire ő nagyot ugrott ijedtében, és visszakézből lekevert egy pofont az illetőnek, csak aztán vette szemügyre, ki az.

- Te meg mi a francot keresel itt, és miért nem tudsz szemből jönni?

- Mert tudom, hogy hátulról jobban szereted, liebling, kesesesese…

Ezzel a porosz menekülőre is fogta, de Arthur kitartóan kergette, míg ki nem kötöttek egy szűk kis utcácskába, ahol az egyik helyiségből zene és ricsaj hallatszott ki.

- Hé – nézte meg jobban Arthur a kocsma cégérét – te direkt jöttél erre?

- Mert? – nézett a porosz értetlenül, aztán hirtelen leesett neki, és szélesen elvigyorodott – Még szép. Hatalmasságom kifejezetten angol sörre szomjazott ma – kuncogott.

- Idióta. És miattad lemaradunk a tűzijátékról…

- Nem láttál még eleget ennyi év alatt? – legyintett Gilbert, és elindult az ivó felé. Arthur jobb híján követte, és ahogy beléptek, valósággal megtámadták az emlékek. 
Leültek a legtávolabbi sarokba, egymással szembe, mint akkor, és a porosz rendelt két sört maguknak, mint akkor.

- Szóval, még mindig úgy gondolod, hogy szellem vagyok? – kérdezte vigyorogva, miután belekortyolt az italba.

- Hát valami bőrszínt összeszedhetnél, de amúgy egész élőnek tűnsz… - motyogta Arthur – Csak ígérd meg, hogy ez így is marad. Ígérd meg, hogy kurvára nem fogsz meghalni – fakad ki aztán, kimondva végre mindazt ami egész este nyomasztotta, s alig győzte kipislogni a könnyeket a szeméből.

- Ugyan már. Én túl tökéletes vagyok ahhoz, hogy meghaljak – vigyorgott Gilbert önelégülten, aztán áthajolt az asztal fölött, és megcsókolta az angolt, aki ettől meglehetősen vörös arcszínt öltött fel.

- Igyekezz, ha gyorsan megiszod még visszaérünk a végére.

***
A tűzijáték milliónyi fényszemcsére robbant szét az égen. Arthur szemei mereven szegeződtek a látványra, zöld íriszei tükrökként verték vissza a villanásokat. 2… 0… 0… 0.
- Boldog újévet – fogta meg a porosz kezét.
- Gutes neues Jahr – felelte Gilbert, és megcsókolta, épp abban a pillanatban, mikor a Big Ben elütötte az éjfélt.
Hát ezt is megérte.


2 megjegyzés:

  1. Ez olyan szép volt, békeillatú és puha takaró, és Poroszország meg Anglia... Azt hiszem, van egy új shippelnivaló páros a láthatáron.
    (Amúgy őszintén remélem, hogy sose tűnik el a kis egoista szívem csücske.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem tudom elképzelni, hogy eltűnjö. Egyszerűen nem. És ó igen, nagyon shipelni valóak és nincs is rá magyarázat de tökéletes.
      Köszönöm~

      Törlés