2014. május 17., szombat

Túl a halálon

Előszöris két közérdekű közlemény:
  • Koalának nagyon sok boldog szülinapot kívánok! (ééés tényleg írok majd neked is valamit, tudod, hogy megígértem, úgyhogy ne utálj nagyon)
  • Meglett a 30 feliratkozóm, köszönöm mindannyiuknak, még mindig fantasztikusak vagyok!
Szóval:
Ma végre akadt egy kis időm pótolni magam Night Vale fronton, és már majdnem eljutottam a randiig, már majdnem... És akkor szembejöttek velem ezek ketten. De annyira szembejöttek, hogy egy 'Who cares about Cecilos, OTP alert' felkiáltással elrohantam ficet írni. Ja, és legszívesebben most rögtön írnék is mégegyet, mert annyi jó potenciális páros van Night Vale-ben, csak Cecil túl édes és Carlos túl tökéletes és néha nem veszem észre tőlük a többi városlakót.
Az ihlető epizód meghallgatható angolul itt magyarul pedig olvasható itt
Ja és aki kitalál egy jó nevet a párosnak az kap tőlem valamit, de minimum örök hálát. Így még címkét se tudok nekik csinálni :(
És van róluk, fanart, basszus, látjátok? Az ott egy fanart róluk, az tényleg az.

Fandom: Welcome to Night Vale
Páros: Dana x ballonkabátos férfi
Műfaj: hurt-comfort


Dana hunyorogva nyitja ki a szemét. Reménykedik, szinte imádkozik, hogy tűzzön bele a nap, vakítsa el, csorduljon ki a könnye, égjen ki a retinája és vakuljon meg.
Szürkeség.
Szürke felhők, melyeken egy árva fénysugár sem hatol át. Mikor kintről nézte a kutyasétáltatót (az ő hibája. nem lett volna szabad néznie.), nem látott sem fákat, sem felhőket. Azonban mégis fák között bolyong, mióta itt ébredt, és sötétszürke, fénytelen felhők takarják el előle az eget. És reszket a hidegtől.
SMS-t pötyög Cecil-nek, a keze remeg. Egy kissé szögletes áll nyomódik a kulcscsontjának, egy barnásszürke szempár olvassa a válla fölött az üzenetet. Dana felpillant rá? Szabad? – kérdi a tekintete – Ugye nem hagysz itt egyedül, ha megteszem?- Rémülettől tág pupillák. Ő lágyan elmosolyodik. Dana keze már csak a hidegtől remeg, ahogy befejezi az üzenetet.

***
Dana alszik. Felületesen, fél percenként felriadva minden kis zajra, az agya görcsösen tartja magát vissza az ébredéstől, önmaga felemésztésétől és attól, hogy kinyissa a szemét. A puszta földön fekszik, csontjáig átjárja a hideg, a ráterített ballonkabátba markol görcsösen.
Hirtelen egy kéz rántja fel, egy másodperc alatt ragadva ki az álomból. Sikítani akar, de a kéz durván a szájára tapad. Az ujjain só és legyek íze. Dana megkönnyebbül, aztán lassan körülnézne, de csak szürkeséget lát, s a kavargó szürkeség mélyén összeszűkülő pupillákat. A férfi lassan megrázza a fejét. Ne mozdulj! Némán karjaiba zárja Danát, kettejük köre teríti a kabátot és kinyitja a táskáját. A kirebbenő légyfelhő zúgva-döngve körbeveszi őket, épp akkor, mikor az első kámzsás alak felbukkan.
Percekig állnak így, a zúgás, és egymásba keveredő lélegzetük fullasztó. Aztán a legyek visszarajzanak a szarvasbőr táskába, a férfi kézen fogja Danát és futnak.

***
Egy fa tövében ülnek a mozdulatlan, zajtalan semmiben, egymással szemben. Dana kissé félrebiccentett fejjel néz a másikra.

- Gyerünk. Tudom, hogy tudsz beszélni.

A fickó a kabátban makacsul hallgat.

- Jó, nem kell megmondanod a neved, vagy ilyesmi… Csak mondj valamit. Akármit.

Merev rászegeződő, szinte metsző tekintet.

- Oké, akkor mondd meg, ki vagyok én?

A férfi rámutat.

- Jó, azt tudom, hogy én vagyok én… - bizonytalanodik el kissé a mondat végére – De mi a nevem?


- Akkor mondj, amit te akarsz.

Megrázza a fejét.

- Hm. Mondd azt, hogy légy.

A táskájára mutat. Dana elgondolkozva nézi.

- Nincs szükséged szavakra?

A férfi bólogat, sőt még mosolyog is.

- De szavakra mindenkinek szüksége van – magyarázza Dana – mert egy darabig mutogathatsz a tárgyakra, de mi van akkor, ha olyan dolgokat akarsz elmondani, ami csak a fejedben létezik? A gondolataidat. Ezt még Cecil mondta egyszer nekem.

Pillanatnyi, de árulkodó rándulás az arcon.

- Látod, te például most azt akarod mondani, hogy ,,De én vagyok az, aki megmenti az életed, és nem Cecil, és amúgyis nagyon kedvellek, és nagyon bánt, hogy állandóan róla beszélsz.” Na, ez nem fog menni szavak nélkül.

A férfi a szívére mutat.

***

Éhes vafyok. Nagyon éhrs vagxok. Cecil, segts! Mondd mg, hogy dobjanak be vmit… Akármit. Egy chpiset v vmi
Megremeg a keze, véletlenül rányom a küldés gombra.
A férfi hüvelykujja lágyan az ajkához ér. Dana megrázza a fejét. Az ujj erősebben nyomul, hogy szétfeszítse a száját, másik kezével a táskáját nyitja. Dana kétségbeesetten kapálózik, próbál szabadulni az érintéstől, a szorításból. Az apró legyet a szárnyainál fogja, az ízelt lábak kétségbeesetten kapálóznak. Egyikük sem akar áldozat lenni. Dana ajkát egy pillanatra súrolják az érdes ujjak, hogy aztán összepréseljék az állkapcsát, ő pedig hirtelen már nem akar mást, csak megszüntetni a kaparászást és a zümmögést, ezért rág, nyel, gyilkol. Eleinte próbált valami finomra gondolni, chipsre, marhaszeletre, egyszer, mikor lázas volt, talán még búzára is, de most már csak a földre tud gondolni. Puha, fekete, porhanyós termőföldre. Termékeny földre, melybe belemarkolna, és csak falná, és falná, és megtöltené a gyomrát, és minden megteremne benne, és ő sohasohasoha többé nem. lenne. éhes.
Könyörgő tekintettel tátja a száját. Tanult valamit ettől a férfitől. Azt már ő is el tudja mondani szavak nélkül, hogy MÉG

***
Éjjel együtt alszanak. Igen, nincs rá jobb szó. Kinek kellenek már a szavak? Nem úgy alszanak együtt, mint Cecil és Carlos, akkora ágyban, amiben négy ember is elférne, úgy összebújva, hogy egy egyszemélyes is elég lenne nekik, miközben odakint helikopterek zúgnak el, s az Arctalan Öreg Hölgy mosolyogva nézi őket, s úgy meghatódik boldogságukon, hogy még Carlos tökéletes arcáról is lemond, pedig azt már jóideje kinézte magának. Nem, ők kényelmetlenül alszanak, görcsösen kapaszkodnak egymásba, és nem meztelenek, pedig az a hidegtől, és a tébolytól is megóvhatná őket. De hogyan is mondhatná Dana hogy szeretlek, vagy hogy akarlak, ha a másik soha nem válaszolna? Azt sem tudná, viszonozza, elutasítja, vagy időre van szüksége, csak ott tengődne a bizonytalanságban. Még ennél is nagyobb bizonytalanságban.
Óvatosan közelebb húzódik és csókot lehel az alvó férfi homlokára.
A legyek riadtan zümmögni kezdenek a táskában.
A távolban ugatás hallatszik.
Dana már nem emlékszik a férfi arcára, s alig várja, hogy újra láthassa, hogy újra hálás lehessen neki, amiért még egy napig életben tartja.
A ballonkabát alá fúrja a fejét, hallgatja a férfi nyugodt szívdobogását, szemét összeszorítja, és várja a reggelt.

8 megjegyzés:

  1. Egy rohadt, lusta dög vagyok, elmaradva kommentekkel meg sztorikkal, de ez annyira megfogott, hogy Dana/Ballonkabátos férfi, annyira kiváncsi lettem, hogy elolvastam
    Csak egyetlen mondat, ami igazán említést érdemel az összes többi között: Ez tökéletes volt.
    Lassú fájdalmat ébresztett, gyötrödő, visszafojott lélegzet, könnykeserű és valamiféle kitartó, már-már az ostobasággal határos remény lüktetett benne, és annyira, de annyira áháhá!
    A kedvenc részem, mikor megetette a léggyel, meg hogy szavak nélkül kommunikál, meg az egész a kedvenc részem, és ahogy behoztad a Cecilos párhuzamot. Hát hadd szeretgesselek már meg!
    Tessék még velük irni, légyszi, nagyon jók együtt, te is jó vagy velük, én meg szendén pityergek a monitor túlsó végén.
    Köszönöm, hogy olvashatta!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát köszönöm, komolyan szóhoz se jutok most. Egyszerűen annyira negatív figurának tűnt ez a ballonkabátos, mikor felbukkant Night Vale-ben, erre Dana aki a kutyafuttatón van, tehát szarabbul nem sok helyen lehetne, még azt mondja, hogy egész jófej, és így mimimi mii? Ezért valamit biztosan tennie kellett. És akkor jött az, hogy biztosan gondoskodik róla. (De kezdek félni, hogy milyen titkos ügyei vannak, és mi lesz Danával ha ezek kiderülnek és úristen /bele kéne húznom a hallgatással is mostmár/ )
      Cecilosék meg kellettek oda, mert eddig mindig azon ámultam, hogy úristen, Night Vale milyen szörnyű és mennyire csodás hogy túlélték és szeretik egymást és whatevör, de rájöttem, hogy Danához képest nekik arany életük van.
      Na hát fejtegetéseim végére érve mégegyszer nagyon-nagyon köszönöm, és lesz még, lesz még, csak még pár másik perverziómat is ki kell élnem a fandomban (khm StevexEarl khm még mindig)

      Törlés
  2. Ez egészen egyszerűen zseniális volt. Nagyon örülök először is annak, hogy valaki végre-végre foglalkozik a párossal (kisebb rajongói csoportja van, de az ultimate OTP mellett valóban kevés szerepet kap ebben a fandomban minden más páros, pedig) - és nagyon örülök, hogy ez a valaki te vagy, mert döbbenetesen ragadtad meg a témát. Meg merted hagyni a félelmet, a viszolyogtató horrort, és a szavak nélküli beszéd ötlete egyszerűen csak fantasztikus. A hangulat olyan baljósan bús és mégis édes, és csak zümmögnek a szavak... nagyon-nagyon köszönöm, hogy olvashattam! Sok ilyet még, ha lesz ihleted! ouo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát köszönöm néked is *rendkívül meghatottan pislog* Már most is van ihletem, csak egyszerre annyi minden szakadt rám, szóval ha végre írtam StevexEarl-t és az Öreg Hölgy is ráizgult a polgármesterasszony arcára, meg még sok Cecilos akkor majd előveszem őket (de lehet, hogy előbb is mert úristen, ezek itt élnek a fejemben és akarnak valamit)
      Amúgy ehhez bámulatos érzékem van, mindig megtalálom az indokolatlanul alulértékelt párosokat és addig nyomom le a fandom torkán, amíg legalább egykét embert rá nem veszek, hogy fanolja velem, mert az jó.
      És zümmögnek? Mint a legyek? Tényleg? Pedig nem is direkt volt, de tényleg zümmögniük kéne amúgy is, szóval akkor ez tök jó.
      Szóval mégegyszer nagyon köszönöm, és ilyen lelkes fogadtatás után muszáj lesz megerőltetnem magam.

      Törlés
  3. Nagyon gratulálok, mert fantasztikus lett, minden passzolt, és ez iszonyatosan nehéz ebben a fandomban, szóval tessék még ilyet.

    VálaszTörlés
  4. Egy olyan páros, akik csodásak együtt, szinte kiszúrja a szemed és fojtogatja a torkod, de nem veszed észre.
    Neked ezt sikerült a felszínre hozni, megragadni és mindenkinek megmutatni a maga teljességében, a kedves pillanataiban, a szenvedésben.
    Talán együtt már nem olyan magányosak, talán együtt sikerül nekik. Gyönyörű történet.
    Sok sikert a továbbiakban is hozzájuk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát köszönöm. Amúgy nekem is ilyen páros volt, de mikor az epizódban másodszorra említették őket egyszerűen mint egy megvilágosodás támadott le ez az egész, és mint mondtam, még Cecilék randiját is félredobtam miattuk, annyira írnom kellett. És félek, hogy mi lesz velük a további epizódokban.
      Köszönöm a biztatást, igyekszem. :)

      Törlés