2014. május 5., hétfő

Játékos

Címet adni még mindig nem tudok, de azért szeressetek. Köszönet Simon Curtisnek és a Joystick-nek az ihletért.

Fandom: Avengers
Páros: Stony
Műfaj: fluff, lemon







Tony Stark semmire nem volt annyira érzékeny, mint arra, mikor avatatlan kezek értek valamelyik hipermodern kütyüjéhez. Sőt, még a hozzáértőket sem szívesen engedte a közelükbe, és aki valamilyen kárt is okozott a milliárdosnak, az számolhatott a haragjával, nomeg egy minimum hat számjegyű összeget tartalmazó kártérítési igénnyel. Steve-re azonban valahogy sosem tudott haragudni, pedig ő még a kenyérpirítót is napi szinten robbantotta le. A derék kapitány mindent megtett, hogy felzárkózzon a huszonegyedik-század fejlettségéhez, de kísérletei rendszerint csúfos kudarcba fulladtak.
Egyik nap Tony éppen a S.H.I.E.L.D központból tartott hazafelé egy hosszú és kimerítő megbeszélés után. Steve szigorú napirendjét ismerve tudta, hogy a konditeremben fogja találni izzadtan és kipiulva… Gondolatban már dörzsölte is a tenyerét. Ám csalódnia kellett, mert nem találta kedvesét a súlyzók társaságában, sőt Jarvis nélkül az egész házban sem lelt volna rá. Végül a biztonsági kamerák segítségével sikerült betájolnia a férfi tartózkodási helyét.
Steve a játékteremben matatott valamit. Ráközelítve a képre, Stark azt is megállapította, hogy az egyik joystick-et szemléli a maga ellenállhatatlanul aranyos értetlenségével. Egy ideig vigyorogva figyelte, aztán kinyomta a virtuális monitort, és elindult lefelé azzal a határozott szándékkal, hogy beavatja szerelmét a számítógépes játékok rejtelmeibe.

***
- Nem mész vele sokra, ha nem kapcsolod be valamelyik gépet… - támaszkodott meg Tony az ajtóban valamiféle üdvözlés gyanánt, majd kajánul vigyorogva figyelte, ahogy a kapitány összerezzen majd kiváló ösztöneinek köszönhetően a másodperc törtrésze alatt helyezkedik védekező állásba.

- Neked is szia, Tony… - felelte végül hátra sem fordulva, még mindig a vezérlőt vizsgálgatva.

- Megmutassam, hogy működik? – ajánlkozott Stark készségesen – Úgyis játékos kedvemben vagyok… - duruzsolta Steve fülébe, ahogy odalépett hozzá, és átkarolta őt.

- T-tony! Csak azt ne mondd, hogy olyan játékokkal szoktál játszani…

Stark harsányan felkacagott, majd egy puszit nyomott Steve arcára.

- Ha lenne is, akkor se mutatnám meg – kuncogta a fülébe, majd a kapitány izmos válla fölött átnyúlva egy érintéssel beüzemelte a gépet, hogy aztán pár perc múlva meg is jelenjen a képernyőn két egymással szemben álló igen harcias (és pixeles) figura – Egyszerű – magyarázta Tony – ugyanúgy le kell verni az ellenfelet, mint élőben csak kevésbé fárasztó.
Mint hamarosan kiderült, Steve-nek mégiscsak a virtuális valóságban volt nehezebb győzelmet aratni. Mire egyáltalán eltalálta volna, merre húzza a kart, vagy melyik gombot nyomja, a Tony által irányított figura már minimum ötször állbarúgta. Egy ideig még próbálkozott, de körülbelül a tizedik menet után földhözvágta az eszközt és kirontott a szobából. Stark miután meggyőződött róla, hogy a joystick éppen maradt, és kiheverte az ezt megelőző sokkot, rögtön a nyomába is eredt.
Megérzéseit követve az edzőterembe indult, és nem is kellett csalódnia, feldúlt kedvese ugyanis épp akkor repített át puszta öklével egy jobb sorsra érdemes boxzsákot a terem másik végébe.

- Hé…

- Hagyj békén, Tony – morogta a kapitány, és minden figyelmét a futópadnak szentelte.

- Ne duzzogj már… Nem voltál rossz elsőre, és csak gyakorolnod kéne. De ha nem állsz szóba velem, nem tudok segíteni…

- Ennek a játéknak semmi értelme. Nem bizonyítasz vele semmit.

- Akkor miért dühít ennyire, hogy legyőztelek…?

Steve erre megajándékozta kedvesét egy ,,vedd fel a páncélod különben fájni fog” pillantással, majd öles léptekkel elindult a gépterem felé.

***

Steve Rogers sok mindent átélt már hosszú élete során, de ennyire szürreális élményben még nem volt része. Míg szeme a képernyőre tapadt, ahol az általa virtuálisan püfölt ellenfélnek csak úgy fröcsögött a vére, miközben ő maga a lehető legkényelmesebben süppedt Tony ölébe. Stark keze az ő kezén pihent, úgy irányította a mozdulatait, bár erre egyre kevésbé volt szükség; Steve hamar ráérzett a lényegre.
Egyre lejjebb csúszott Tony ölében, aki egyszercsak a joystick-et kezelő keze helyett az arcát és a haját kezdte el cirógatni lassú, gyengéd, körkörös mozdulatokkal. Steve próbált önkéntelenül lecsukódó szemhéjai mögül a játék menetére koncentrálni, de legközelebb már csak akkor eszmélt fel, mikor az általa vezérelt figura a hátán landolt.

- Basszus! Jól van, te nyertél – ismerte be elengedve a botkormányt, ám legnagyobb értetlenségére Tony harcosa tovább mozgott a képernyőn. Steve értetlenül figyelte, ahogy az alak a másik, hanyatt heverőhöz lép, majd lassan leereszkedik hozzá…

- Hé! Tony, te mi a jó francot…

A milliárdos nem felelt, csak kaján mozdulatokkal folytatta, amit elkezdett, miközben Steve pírban úszó arcát figyelte. Ahogy a virtuális harcos egyre jobban belemelegedett a nem egészen rendeltetésszerű akcióba, úgy mozdította ő is a csípőjét az ölében ül férfi fenekéhez dörgölőzve.

- Tony… - suttogta Steve kissé reszketve – ez már nem a játék része…

- Nem bizony, kedvesem. A játék még csak most kezdődik.

7 megjegyzés:

  1. Szia. Remélem nem baj, hogy ezt itt kérdezem meg. Arra lennék kiváncsi, hogy mikor folytatod a Mi nem vagyunk angyalok blogodat?

    VálaszTörlés
  2. Úristen ez nagyon tetszett. Nagyon aranyos volt és Steve elbűvölő, amikor pukkancskodik, Tony meg hát Tony :D Köszönöm az élményt! :)

    VálaszTörlés
  3. pont erre az édes kis szöszmötre volt szükségem így munkaidő alatt, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3

    VálaszTörlés
  4. Erre az erőltetettyaoi, cselekménytelen, látványosan fanservice izére? Szar helyen dolgozhatsz.. xD
    Köszönöm nagyon nagyon <3

    VálaszTörlés
  5. Jaj, hát ez hihetetlenül aranyos volt! Tony hozta a formáját, és Steveben kicsit magamat láttam a joystickos értetlenkedésével. És istenkém, az a rész, ahol Steve Tony ölébe süppedve játszik a második próbálkozásnál, na hát az annyira idilli volt és édes, csak hab volt a tortán!
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is Steve-vel tudtam itt azonosulni, nem értek az ilyenekhez xD
      Nekem meg ez a komment volt a hab a tortán :3

      Törlés