2014. január 23., csütörtök

Művészet

Előre is elnézést mindenkitől, de ahogy a dolgaim most állnak, ez a létező legkevésbé depis szösz, amit ki tudtam préselni magamból. 

Fandom: Hetalia
Szereplők: kicsi!Oroszország, Szovejetúnió (aki még mindig az OC-m, szertintem már ismeritek)


Ivan teljesen elmerült az alkotásban. A lapon egyetlen hatalmas napraforgófej virított. A belsejével már végzett, ezer apró kis fekete pontból alkotta meg a magokkal telt közepet; most a szirmokat pingálta sárgára nagy műgonddal.

- Mit rajzolsz, Ivan? - kérdezte a háta mögé lépve Irina.

- Ez egy napraforgó. Azért rajzolom, mert szeretném, ha több nőne belőle az otthonomban - magyarázta a kisfiú komoly tekintetét jégszobor szépségű anyjára emelve.

- Pirosra kellene festened- jegyezte meg a nő halkan.

- De miért? - értetlenkedett a kisfiú.

-  Sokkal szebb lenne pirosan.

- De nekem így tetszik - szögezte le halkan Ivan.

- Csalódást okoztál nekem - sóhajtotta halkan az asszony, majd kivonult a szobából.
Ivan dühödten tunkolta az ecsetet a vérvörös festékbe, és vad mozdulatokkal összemázolta az egész rajzot.

***

A fiú egy arcot skiccelt fel a lapra. Erős, határozott álla volt, a haja szél-borzolta lobonc, ahogy az arcába lóg, alóla villannak ki csillogó szemei.

- Mit rajzolsz, Ivan? - kérdezte a jól ismert hang.

- Egy fiút. Ma találkoztam vele. Azért rajzolom őt, mert szerete... Szeretném, hogy a barátom legyen.

- Egy lányt kellett volna rajzolnod.

- Miért? Hiszen ő fiú. Tényleg létezik, és így néz ki.

- Sokkal boldogabbá tennél, ha egy lányt rajzolnál.

A kócos, vállig érő hajzuhatag hosszú copfokban kanyarodott tovább, a nadrágot földet söprő szoknya foglalta el. Ivan könnyein át nézte a tönkretett rajzot, aztán dühödten gombócba gyűrte, és a szemetesbe vágta.

***

- Mit rajzolsz, Ivan? - hörögte a haldokló asszony.
A férfi az anyja oldalán tátongó sebbe mártotta a kezét, és tovább húzta a vonalakat a mocskos betonon.

- Egy haldokló birodalmat - morogta - Azért rajzolom, mert azt akarom, hogy végleg kimúljon.

- Sokkal... jobban tetszene, ha az életedet adnád az enyémért... De nem... Neked így jobban tetszik...Tudom...

A rendszerváltás után Ivan soha többé nem festett.

4 megjegyzés:

  1. Ez annyira szép és komolyan úgy megtudom érteni Ivant, főleg ebben a ficiben. Utálom az elvárásokat xD T-T
    Nagyon szépet írtál ^_^ Köszönöm, hogy olvashattam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira Ivanos hangulatban voltam a szerep miatt, hogy muszáj volt írnom vele :) Plusz én is utálom és pont ilyen helyzetben voltam én is ugyh adta magát.
      Köszönöm hogy írtál ^^

      Törlés
  2. Nagyon szép és elgondolkodtató írás lett, mert valóban, sokan az elnyomó kommunista rezsimet még ma is Oroszországgal és az orosz emberekkel azonosítják, pedig bizony, bizony ők is végigszenvedték amit mi, ha nem kétszer akkor sokszor inkább.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszönöm *-*
      Na igen, pont azért hoztam létre ezt a karaktert, mert annyi minden volt a Szovjetúnióval kapcsolatban, amit egyszerűen képtelen voltam Ivannal azonosítani.
      Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy tetszett~

      Törlés