2014. január 27., hétfő

Én leszek a kotta te meg a dallam

Ez egy halál béna cím, de legalább abból a dalszövegből származik, ami ezt a szöszt ihlette. Stílusilag annyira nem illik hozzá, hogy inkább be sem linkelem, de a dalszöveg itt olvasható.

Fandom: The Beatles
Műfaj: ilyen izé, ami olyan mintha beszívva írtam volna, pedig nem is. Tartozom eggyel annak, aki ezt bekategorizálja.
Szereplők: John, Paul, és döntsétek el helyettem, hogy ez most páros vagy sem, mert még én sem tudom...


Azt mondták, ha valaki gyerekkorában látja egy szerettét meghalni, nagy eséllyel dadogni fog. Hát én nem kezdtem, de azóta sem találom a szavakat. Hagyom, hogy ő beszéljen helyettem. Nyugodtan rábízhatom magam, hisz ismeri a lelkem minden rezdülését, és képes megmutatni őket, talán jobban is, mint én. Átadja őket Nekik. A Közönségnek. S ők éhes vadként vetik rá magukat, s az ő nevét skandálják, tőle kapván és várván újból az áldást. S ha a véres cafatok között mégis rámismernek, ő dühösen ront nekem, és eltorzítja méginkább, hogy legközelebb ez ne fordulhasson elő. Gitárhúrként tépné a lelkem, megvakítaná őket inkább reflektorfénnyel és szemmaró füsttel, minthogy engem nézzenek, vagy magát, hogy ne kelljen látnia a róla lesikló pillantásokat. Mégis hozzáköt valami. Valami, ami több a kamaszkori emlékeknél, ami több egy évtizednél. Több a szavai zenéjénél, melyek külömbek minden hangszernél és több a szavaimnál, melyek nélküle csak néma gondolatokként léteznének a fejembe zárva.

Történeteket mond egyetlen szó nélkül. Ő a fiatalabb, mégis egy ezeréves bölcs meséit meséli, ha fejem némán az ölébe hajtom. Csak dúdol halkan, és nekem versek, regények, szómilliók kavarognak a szemem előtt, színes képek minden szernél kuszább víziói. Ő az egyetlen, aki nem akar ideláncolni, de nem is hagyja, hogy egyszer elszálljak, el a szélbe, és ne legyek többé. Csak neki hiányoznék. Ő ott áll a határon, és fogja a kezem, de engedi hogy arcomat elfordítsam ettől a végtelen sártengertől, amiben fuldoklunk évezredek óta, és egy szebb világba nézzek. Ha túl távolra sodródnék, halk dallammal csalogat vissza, amelyekhez automatikusan hozzákapcsolódik a fejemben a szöveg. Igazabb mesét mond a valóságnál, igazabbat az álmaimnál. Ezekben a mesékben csak ő van, én és a zene. A szöveg és a dallam. Egységben, míg világ a világ.

3 megjegyzés:

  1. Szia, D.L.L., ez nagyon tetszett!En kisse zugolvaso vagyok, merr sosincs idom kommentelni, de most raszantam magam, es leirom, hpgy fantasztikus volt, es nagyon ugyesen irsz:) Ha meg szabad kerdezni, a Snowline kovetkezo fejezete mikorra varhato? Ne haragudj az ekezetek miatt,es minden jot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy ezúttal találtál időt a kommentelésre, nagyon sokat jelent, hogy még egy olvasóval több van itt nekem ^^
      Köszönöm a dicséretet. A Snow-lineon épp dolgozom, csak lassan, mert mást is írok, szerintem a jövő hét folyamán elkészül :)

      Törlés