2013. december 10., kedd

Aisling

Oké, ezt még én sem tudom, honnan jött, és mit akartam vele. Horrornak indult, aztán más lett a vége, mert azt nem tudok írni. De végre valami, ami kicsit elvontabb, mint tőlem megszokott. Megfűszerezve egy leheletnyi kelta mitológiával.

Fandom: Hetalia
Páros: UsUk
Műfaj: fantasy, horror, és egy kis romantika, mert az mindenhova kell



Alfred reményvesztetten pillant körbe. Már órákkal korábban reménytelenül eltévedt, mégis csak ilyen hosszú időnek kellett eltelnie, hogy beismerje a tényt. Mi a francért költözött Iggy az erdő közepére? Még sosem látta az angol által ,,varázslatosnak” és ,,mennyeien borzongatónak” leírt kastélyt, de ismeretlenül is utálta. Ráadásul ahhoz képest, hogy Arthur szerint ,,öt perc séta az erdőn át”, ő már több mint egy órája bolyong, pedig le sem tért az útról. Vagy csak nem vette észre? Már rég nem a kitaposott ösvényen halad, de ez inkább annak volt betudható, hogy az ösvény egyszerűen megszűnt létezni. A fák egyre sűrűbben zárják körül, és bármennyire is utálja magának beismerni, bizony kezd félni. Feltámad a szél, kísérteties zajjal zúgva, az ágak fenyegetően hajolnak felé, mintha el akarnák érni. Alfred egy darabig hitegeti magát, hogy ismét csak a fantáziája tréfálja meg, ám a szél susogása lassan szavakká áll össze.

Távozz tőle. Nem a tiéd. Nem érheted el. Nem a tied. Ő a miénk. A lelke a miénk.

- Neeeeem! – üvöltöti kétségbeesetten, és rohanni kezd. Gally-kezek nyúlnak felé, megkapaszkodnak a hajában, ruhájában, visszarántják; gyökerek gáncsolják ki. Az erdő harcol ellene, és ő harcol az erdő ellen.

Meg fogsssz halni, Amerikaaaa – suttogja a viharossá fokozódó szél – Meg fogssssz halni, ha nem adod őt neküüüünk.

- Soha – morogja dühösen az amerikai – Soha.

Egy újabb szélroham támad rá, ezúttal le is döntve őt a lábáról.

Vesssztettél – zúgja a gonosz légáramlat.

Gyökerek kötik gúzsba, a száját föld tömíti el, amely lassan a torka felé indul; fuldokolva köhögi fel. Levegője egyre fogy, a pánik eluralkodik rajta, már csak az ösztönei veszik rá, hogy küzdjön, küzdjön, nem érhet így véget…

- Iggy… Anglia… Segíts… - alig hallható a rekedt nyögés, amely feltör vérző torkából, mégis válaszra talál. Látóterében felbukkan egy démonian foszforeszkáló gyönyörűzöld szempár. A hozzá tartozó kéz gyengéden végigsimít az arcán. A jelenés arckifejezése valahogy szánakozó, ahogy végigméri.

- Nem segíthetek – vallja meg – Én hoztalak ide. Minden éjjel el kell jönnöd az álmodba, amíg hinni nem kezdesz. Hinned kell, Amerika. Bennem, és az erőmben. El kell hinned, hogy én tettem ezt veled, hogy egyáltalán megtehetem. Mert megvan hozzá a hatalmam. A mágiám közénk ál, de ha számodra is valósággá válik, akkor nem marad már több fal köztünk, amit le kellene rombolnunk. Akkor az enyém leszel. Ha megéred… Szép álmokat, Amerika.
A csók erőszakos és fájdalmas, aljas kígyónyelv kúszik le a torkán elzárva a levegő útját.

 ~*~

Hörögve ébred fel. Rázza a hideg, a zokogás, a félelem. Nyöszörögve, védelmet keresően bújna a másikhoz, ám ahogy az felriad a zajokra, visszaretten. Démonian fénylő zöld szemek pásztázzák a sötétet.

- Alfred, Alfred, térj magadhoz! Mi a franc történt?

Anglia először megrázza a vállait, aztán látva, hogy ez nem használ, szorosan magához öleli.

- Rosszat álmodtál? – kérdezi gyengéden.

- I-igen – szipogja a másik, miközben szidja magát, hogy lehet ennyire beszari, szerencsétlen, és gyerekes.

- Semmi baj, már vége van. Bújj ide. El akarod mondani?

- A mágiád… Megbüntettél, amiért nem hiszek benne… Nem tehetek róla… Ne haragudj…

- Nyugodj meg szépen. Csak álom volt. Nem érdekel, oké? Abban hiszel, amiben akarsz és amiben tudsz. Minden rendben. Szeretlek.

- Cs-csak ígérd meg, hogy soha többé nem álmodok ilyet – követeli az amerikai még mindig gyermekhangon.

- Ígérem, a következő álmod gyönyörű lesz. Ssss… Aludj szépen. Aludj.

 ~*~

A tisztás úgy festet, akár ha egy mesekönyvből varázsolták volna elő. A telihold, és milliónyi csillag ragyog, titokzatos, gyönyörű ezüstfénybe vonva minden fát, bokrot és virágot. Amerika nem tudja, hol van, vagy hogy került ide, de valami azt súgja neki, csak üljön a tölgyfa alatt és várjon.
Néhány perc múlva egy karcsú alak dereng föl a tisztás szélén. Hátán zöld szárnyak terülnek szét, ruhát nem visel, ám hibátlan, gyönyörű, hófehér bőre tisztának, ártatlannak mutatja.

- Ejnye, de elcsodálkoztál – gúnyolódik a tündér – mert csak az lehet – Talán szerelmi bűbájt kell rádbocsájtanom, hogy legyen bátorságod megérinteni?

- Bocs – motyogja Amerika – Nem mondom, hogy nem indultam be rád, de izé… Én mást szeretek. Emlékeztetsz rá, de te akkor sem ő vagy.

A tündér ismét kikacagva, aztán ellibben, csípője kecsesen ring, de nem pillant hátra.

 ~*~

Anglia arra ébred, hogy kedvese a lapockái közé fúrja a fejét. Megfordul, hogy nézhesse az arcát, az álmában mosolyra húzódó szájat, majd a lassan felnyíló óceánkék szemeket.

- No, szebbet álmodtál, mint a legutóbb? – kérdezi hamiskásan vigyorogva

- Jaja. Sokkal… Szebbet.

Arthur nem felel, csak forrón megcsókolja Alfredet, és mikor látja, hogy lecsukódott a fiú szeme, a druidák ősi jelét veti a kezével, megköszönve Caer Ibormeith-nek*, hogy meghallgatta a könyörgését, és őrizte szerelme álmát.

* az álmok és az alvás istennője a kelta mitológiában.

4 megjegyzés:

  1. Awww~ Hát ez hihetetlen jó~ A vége meg nagyon aranyos, és annyira jellemző Iggyre, hogy elintézzen bármit, csak Alfrednek nyugodt álma legyen~ És juj, a varázserdők ijesztőek x3 Bár lehet, hogy csak Alfred számára. Hm~ Írni kéne egy olyat, ahol Alfredet addig bombázzák a varázslények, míg el nem kezd hinni bennük xDD
    Szóval jó volt, köszönöm, hogy olvashattam~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csak, az én számomra is o.o Amúgy én már olvastam több olyat, meg szerepeztem is, szal nekem kicsit elcsépelt, de majd meglátom ^^ Végülis jó téma, és fontos tényező a kapcsolatukban, magic!Iggyt meg imádom :3
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
  2. Jaj hát de aranyosak *-* Az elején megmondom őszintén féltettem Amerikát T_T Aztán, hogy kiderült álom akkorát sóhajtottam.... Amúgy én teljesen hiszek az ilyen dolgokban :") Nem tudom miért. Anglia meg most olyan kis kedves volt Q_Q Olyan édesek... Nem hiába a kedvenc párosom... xD Köszönöm, hogy olvashattam *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát szerintem annyira kiszámítható volt, hogy az egész csak álom, és nem sikerült valami ilyesztőre, de nagyon boldog vagyok, hogy te nem így érezted. u.u
      Hát nem hiába, biza, mint ahogy nekem sem. Nem véletlenül vagyunk vallásalapítók ;)
      Én köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés