2013. november 27., szerda

Turned-around

Hát, mit is mondjak erről itten? Megesküdtem, hogy amíg meg nem néztem mindháromVasembert, és ki nem elemeztem Tony lelki világát, addig lehetőleg nem írok róluk, az ő szemszögéből meg aztán pláne nem. De ez megíratta magát velem, és félek, hogy ez még elő fog fordulni egy párszor... Sebaj, ha nagyon OOC lett, majd megmondjátok, legalább tanulok belőle.

Fandom: Avengers
Páros: FrostIron, Tony POV
Műfaj: hurt-comfort, és én rásütnék egy romance címkét is, mert nyálas, hozzájuk képest meg pláne





Macskásan nyújtózik el az ágyon. Kipiheni a gyors mozgás, a heves lélegzetvételek fáradalmait. Szeme dévajul megvillan, és mielőtt kinyitná a száját, már tudom, mit következik.

Ha tudnák…

Olyan könnyelműen tudja mondani, és látom a kajánul csillogó szemén, hogy szeretné. Szeretné, ha kiderülne, ha botrány lenne, ha mindenki megtudná – mert akkor az egész világ rá figyelne. Újból. Néha úgy érzem, azt sem bánná, ha elveszítene e miatt. Igen, ha arról lenne szó, hogy visszakapja a mindenség figyelmét, gondolkodás nélkül feláldozna érte. De nem adok neki rá lehetőséget. Ő már örökre az én édes, mocskos kis titkom marad.
Elvégre ki szólhatna meg érte? Mikor erejétől és büszkeségétől megfosztva, sebesülten a földre érkezett, senki nem volt hajlandó törődni vele. Csak Thor könyörgött egyre. Gondoskodjatok a testvéremről. Nem ezt érdemli. Persze, neki nem állt módjában megtenni. Példát kellett statuálnia. Meg kellett felelnie az apjának. És azt a kevés időt, amikor épp nem Asgardban tartózkodott, amúgy is Jane-nel töltötte. A többiek meg… Natasha-hoz nem mehetett, Clint egy napon belül megfojtotta volna. És lehet, az is késő lett volna. Bruce nem megbízható, Steve-nél meg ő maga is többet tudott erről a világról, percek alatt kicselezte volna. Kifogások, kifogások… Egyszerűen hozzámvágták, mint egy elátkozott csomagot, és otthagyták.
Aztán persze jöttek az ötletek. Nyírjuk ki. Vigyük el jó messzire és felejtsük ott, hátha nem talál vissza. Hitessük el a dokival, hogy bekattant, istennek hiszi magát, és irány a diliház. És nem értették, miért utasítok el minden tervet – még kifogást sem voltam hajlandó keresni, egyszerűen elengedtem a fülem mellett. Tényleg nem értették, meg sem fordult a fejükben, hogy bár vasból vagyok, a szívem meglágyult, hogy esetleg felébredt bennem a gondoskodás, miután egy testileg-lelkileg sérült, erejétől megfosztott, családjából kitagadott férfiről kellett gondoskodnom, akit a füle hallatára passzolgattak egymásnak, mintha holmi lom lenne, amitől meg akarnak szabadulni. Ezek után persze, hogy nem tálalhatok ki nekik. Ha még ezt sem voltak képesek felfogni, hogy is érthetnék meg, hogy ő igenis képes a hálára, hogy hajlandó volt leereszkedni hozzám? Hogy mondhatnám el az első éjszakát, mikor nem tudtam, hogy dacból adja oda magát nekem, vagy hálából, és arra sem találtam a választ, miért engedem, de mégis tökéletes volt a maga nemében? És akkor még nem is beszéltem arról az aprócska részletről, hogy szeretem, aminél talán csak azt hinnék el nehezebben, hogy viszonozza az érzéseimet.
Vajon mit tennének, ha tudnák? Kivetnének maguk közül, megtapasztalnám én is a fájdalmat, amikor a családod elfordul tőled, eldob magától, akár csak ő? Annyi baj, legyen, legalább ez is közös lesz bennünk! És ha megpróbálnák megölni? Csak a testemen át! Felfognám a neki szánt golyót, hagynám, hogy belém döfjék a kést helyette, a gonosz varázslat útjába állnék. Ha előkerülne egy ősi pergamen, amely tartalmazza, hogyan kell megölni egy istent, megölném az őrzőjét, ellopnám, és a tűzre vetném, hogy soha senki ne győzhessen fölötte.
De amilyen szerencsés egy gazember vagyok, ezekre nincs szükségem. A gondoskodásnak azon formáihoz, amire jelenleg koncentrálnom kell, nincs szükség a páncélomra. Ágyba viszem a reggelit. Megmutatom neki, hogy a földi életnek is van értelme, a nélkül, hogy uralná azt. És elrejtem a millió rosszakarója elől, dacára annak, hogy az a rengeteg ember az én ellenségemé is válna abban a percben, ahogy a fülükbe jutna, hogy Anthony Stark lepaktált a cselszövővel, az ármányossal, a hazugságok istenével, magával a gonosszal. És megszegte adott szavát.
Igen, megesküdtem, hogy megvédem a világot Lokitól, de végül másként döntöttem.
Lokit védem meg a világtól.

7 megjegyzés:

  1. Első reakció: Kell egy Loki itthonra! kellkellkell "avagy a rajongó bezsong"
    Második reakció: A Frostiron továbbra is fagyireklámszerűen hangzik, de ki ne akarná elnyalogatni ezt a kettőt, izlés szerint tejszínhabbal izesítve? "avagy a rajongó elszabadul."
    Harmadik reakció: Én még nem is olvastam Tony POV-t, de ez nagyon Tonys lett. Tudjuk, hogy egy önző, érzelmileg sekélyes, végtelenül nagyképű és önimádó, de mélyen, valahol a páncélja alatt egy nagyon érzékeny fickó és képes a törődésre. Mint a fenti ábra mutatja és ez meghaó és romantikus és francba a szenvedéssel, szeressék egymást! "avagy a rajongó könnyes szemekkel, meghatódva szipog és köszöni, hogy olvashatta"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már annyian akarják Lokit, többek között én is, hogy klónozni kéne (vagy szaporítani x3 )
      Egen, szeretem a kettő, vagy több shipnévvel rendelkező párosokat. xD Főleg, hogy mindig azt a verziót használom, amitől mindenki a falra mászik. /Ugyan így jártam Hetában AusztriaxSvájc párosával (jó, az Auswitz tényleg morbid, de pont azért tetszik). /
      Nagyon Tonys lett? Tényleg? *-* Amúgy engem pont az fog meg ebben a párosban, hogy látszólag elpusztítják egymást, de közben mindkettőjükre pozitívan hat a másik. Tony megtanul gondoskodni valakiről, és odafigyelni másokra, Loki meg megtanulja elfogadni a nélkül, hogy kihasználná, arról nem is beszélve, hogy végre valaki szereti és ezáltal kompenzálja azt a cseszett nagy szeretethiányt, amiben szenved, és amitől olyan lett, amilyen.
      És igen, szeressék egymást, bár alapvetően egy nagyon angstos páros, és azokat is szeretem, határozottan támogatom a boldogságukat. ^^
      Nem hittem volna, hogy ezzel bárkit is meg tudok hatni, de ettől most én is meghatódtam. Sírjunk egymás vállán aztán kötözzük meg és vonszoljuk az oltár elé őket xD
      Én köszönöm, hogy írtál ismét. <3

      Törlés
  2. A Thorki mellett a Frostiron a másik, amivel engem le lehet bokszolni, és tessék.. sikerült! Csodálatos lett ez a novella. Huh, nehéz is mondani bármit utána. Egyáltalán nem lett karakterhűtlen, én végig éreztem benne Tonyt. Angstos páros - ahogy thorkiék is, eh - de mindig felvirulok, amikor találok néhány olyan írást is, ahol szeretet van, és még csak nem is hal meg valamelyik cukorborsó a végén. *ennekmostvoltvalamiértelme?*
    Lényeg a lényeg, imádtam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, volt értelme, vagyis én tudom mire gondolsz. *nem szereti a szereplő halála ficeket*
      Nekem is ez a kettő a kedvencem, és nem vagyopk hajlandó állástfoglalni, hogy melyiket szeretem jobban.
      Köszönöm, hogy ide is írtál, és újévi fogadalmaim között szerepel, hogy igyekszem minden fandomomban arányaiban ugyanannyit alkotni, úgyhogy lesz még :)
      u.i: majd én is benézek hozzád, amint lesz időm nyugodtan olvasgatni ^^

      Törlés
  3. Ó, annak nagyon örülnék :D Ö... szereplő halála ficek terén álszent voltam, mivel nálam az elég gyakori >< De megfogadtam, hogy egyszer majd összehozok valamit, ahol megkímélem őket ^^ Biztos értékelnék már... Nagyon örülök, ez egy igen tetszetős újévi fogadalom, nagy hévvel fogom figyelni a frisseidet *-*

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem... erre mondják, hogy "találj valakit, aki úgy szeret, mint Tony Lokit". Annyira jellemző az istenre ez a "ha tudnák", a határok feszegetése, a megbotránkoztatás. Jhaj, nagyon eltaláltad! És persze az utolsó mondatokat is!
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tyű, hogy találtad ezt meg ennyi idő után? :D Minden esetre nagyon köszönöm, ez most feldobta a napomat <3

      Törlés