2013. augusztus 29., csütörtök

Örökbarátok

Ma délelőtt elhatároztam, hogy én csakazértis angstöt fogok írni, és íme, a végeredmény. A fandomot még mindig nem ismeri a kutya se, de egy próbát megér, hátha így is élvezhető. A jelenet a Dan és Vadim legénybúcsúját követő reggelen, az esküvő napján játszódik. Egen, a legénybúcsút négyesben töltötték a lelkeim: a házasulandó pár, és egy egy szerető mindkét oldalról. YOLO. A végén mindenki meg fogja kérdezni, hogy Jean akkor most szerelmes Dan-be? Hát emberek, még ő maga se tudja, én honnan tudjam? Egen, ez a fic tökéletesen kifejezi, hogy mennyire képtelen vagyok megfejteni Jean-t. Sebaj, ha elbénáztam, az se tűnik fel senkinek.

Fandom: Special Forces
Párosítás: Jan (akiket minden tisztességes SF olvasó utál együtt, mert hogy képzelik, én meg shipelem őket)




Hunyorogva körülnézek a hajnali fényben. Miért nem húztam be a függönyt? Aztán eszembe jut. Vadim is itt van. Még mindig pánikrohamok törnek rá a sötétben. Ez bezzeg nem múlik el az öregedéssel, mint minden más... Mint az élet.

Négyen fekszünk a franciaágyon. Négyen vágtunk neki a tegnap éjszakának (akárcsak a harcmezőknek annak idején - egyiket sem tesszük többé) de a végén csak egy maradt. Egy önálló személyiségeitől megfosztott kavargó, hányingerkeltő emberi masszát alkottunk, ami izzadt testekből, kezekből, lábakból és farkakból állt. De egyek voltunk. Együtt voltunk.

Utoljára.

Hooch embriópózba kuporodva alszik; így korántsem tűnik olyan halálosnak, mint egyébként. Vadim közé és Dan közé préselődve fekszik, biztonságban. Mindketten vigyáznak rá, bármennyire is tagadják a gyengédséget.

Halkan kelek föl, nem akarom megzavarni őket.

Erkély.

Nikotin.

Azt mondják, hogy megöl, de százszor mentette meg az életemet.

Miért fáj ennyire? Miért ilyen nehéz elengedni egy férfit, akit nem is szeretek szerelemmel? Nem, nem szeretem, csak szükségem van rá. Volt. Múlt idő. Vége. Ez már nem a harctér, nem kell, hogy tartsa bennem a lelket. Már vannak barátaim is, nem ő az egyetlen. Vannak szeretőim is. És van társam, aki jóban-rosszban mellettem áll. De mégis Dan, csak Dan, aki mindegyiket megtestesíti egyben. Csak Dan, most és mindörökké.
- Hé, minden rendben? - kérdezi a hátam mögött felbukkanva. Mielőtt megszólalhatnék, átkarolja a derekamat, és a nyakamba fúrja a fejét. Szavak nélkül is megértett.
- Ne legyél már ennyire búvalbaszott! Ez csak egy esküvő, semmin nem változtat. Vadim is találkozni fog Hooch-al, már mindent megbeszéltük. Huszonöt évig nem törődtünk ilyen szarságokkal, gondolhatod, hogy nem most fogjuk elkezdeni.
És csak mondja és mondja, és nem veszi észre, hogy minden szavával megöl. Felforgatta az egész világomat, megmutatta, ki vagyok valójában, és most kilépni készül belőle, miközben azzal hiteget, hogy minden olyan lesz, mint régen.
Fél füllel hallgatom, hogy mit mormol, miközben ajkai a nyakamat érik. Nem bírom tovább, ellököm magamtól, hogy aztán megfordulva visszarántsam, és ajkammal belefojtsam a szót.
Végre megérti, hogy akaratlanul bár, de kínoz engem.
Megadja a kegyelemdöfést.
- Barátok. Örökre.
 



3 megjegyzés:

  1. *felnéz a lassan körmölt szörnyenindie Vámpírkrónikák-angstjéből és integet mint a hülyegyerek* Helló, elvtárs! *tiszteleg* Hát csak nem bírtad angst nélkül. : ) Nekem egyébként a fandom ismerete nélkül is tetszett, és tökéletesen érthető volt. Kimásolom a kedvenc mondatom, hogy hosszabb legyen a vélemény, jó? Na szóval: "Ez bezzeg nem múlik el az öregedéssel, mint minden más... Mint az élet." Ez annyira aww.
    Na szóval, tiszteee-leg! *nemmainstreamfandom-harcosi csatakiáltás*
    Jó, befejeztem a pártom népszerűsítését. Dinoszaurusz, IG.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, de örülök, hogy sikerült egy pozitív élményt is okoznom mára. *-* Az a mondat... Abból indult ki az egész, igen. (Meg hogy esszét írtam a könyvről az angoltanárom boldogítása céljából.)
      * visszatiszteleg és csatakiált *
      Hát, nem bírtam ki de most már boldogan visszasüllyedek a rózsaszín szivecskés muffinjaim közé. * elégedetten nyammog.
      Köszönök mindent * berakja az újabb dínót a gyűjteménybe *

      Törlés
  2. Te megszeretteted velem szegény álhetero-francia Jeant, és még depressziósabb lesz számomra az SF *-* Sebaj, mazochista hajlamaim vannak az olvasmányaimat tekintve, úgyhogy köszi!
    Fade

    VálaszTörlés