2013. július 18., csütörtök

Túlélők

Sziasztok!

Olvastatok már olyan könyvet, amire mindenki azt mondja: 'élve felzabál'? Volt már, hogy élveztetek egy történetet annak ellenére, hogy néha olyan borzalmas dolgok történnek benne, hogy hidegrázást vagy hányingert okoz? Láttatok már eredendően erőszakos, kegyetlen, lélektelen szereplőt, aki aztán a könyv közepe felé már olyanokat tud tenni, hogy felkiáltasz 'de cuki!'? 
Nos, én az elmúlt héten gazdagabb lettem egy ilyen könyvélménnyel. Ez pedig csak természetes, hogy írásra sarkallt. 
Íme tehát az első (de biztos, hogy nem az utolsó!!) Special Forces fanfiction.
Persze én messze kevés vagyok ahhoz, hogy visszaadjam a főszereplők kapcsolatát, a maga ambivalens mivoltában, a szenvedélyt, a gyűlöletet, a titkokat, az elfojtott érzelmeket...  De próbálkozom. Mert róluk írni akarok. Nagyon. És sokat.
Hangulatzene. (Ez a dal róluk szól, és erről nem nyitok vitát.)


 



A hegyek… Ó, igen, azok az önző, uralkodó, hatalmas, legyőzhetetlen hegyek.
Dan ismét a hegyek fogja volt, egy jéggel borított barlangban didergett, és az egyetlen gondolat, ami eddig mindig felmelegítette… Most csak méginkább jéggé dermesztette a szívét. Amíg Vadim volt, pusztán a tény, hogy él, reményt adott Dannek, hiszen nemegyszer előfordult, hogy csak erősen kellett gondolnia a másikra, és az megjelent. Mit meg nem adott volna, ha egyszer, csak még egyszer melegíthették volna egymást ebben a fagyott pokolban.
Ugyan, kit akar becsapni? Egyszer? Még százszor, ezerszer, örökké… Pedig gyűlölte az átkozottat! Ó, de még mennyire! Gyűlölte azért, amit évekkel ezelőtt Kabulban tett, azért, hogy fenekestül felfordította az egész világát, hogy olyan őrjítő vágyat ébresztett benne, ami megállás nélkül kínozta akár hónapokon át, ha nem láthatta őt… És most mégsem kért semmi mást, csak hogy jöjjön vissza.
De aki meghalt, az nem jön vissza többé. Ezt Dannél jobban senki sem tudta, hiszen ő töltött el majdnem két napot egy tömegsírban.
Ahonnan Vadim ásta ki.
Az ördögbe is, a nyavalyás legalább annyiszor mentette meg az életét, ahányszor megpróbálta tönkretenni.
Dan csontjaiba ismét belemart a hideg. Nyögve gubódzott össze, és próbálta felmelegíteni magát Vadim emlékével, de már hiába.

Kövek roppanása hallatszott, mintha valaki megpróbálna felmászni a meredek sziklafalon.
Végre visszajöttek!
Egy hét értelmetlen őrség után egy olyan helyen, ahol egy teremtett lélek nem járt, végre leváltják.
Ám még mielőtt az illető a látóterébe került volna, Dan megérezte. Ő az! De nem lehet, ez lehetetlen, csak képzelődik, mert annyira akarta…

- Mielőtt felsikítanál, mint egy kislány, közlöm, hogy nem vagyok szellem, és élőhalott sem – hallotta a cinikus hangot, majd felbukkant az arc is, az Ő arca, és Dan csak nézte, nézte, de képtelen volt megszólalni.

- Vadim? – préselte ki magából a férfi nevét – Azt… azt hittem, meghaltál…

- Én is – felelte a másik és a hangjában már nyoma sem volt a gúnynak. Megborzongott.

- Mi a franc történt veled? – tört ki Danből.

- Lábon lőttek – felelte kifejezéstelenül Vadim – aztán itt hagytak elvérezni. Barmok. Azt hitték, sikerülni fog ilyen hidegben? Vagy hogy majd addig fekszem ott, amíg megfagyok? A faszt! Elvonszoltam magam a hegy lábáig, méghozzá négykézláb. Ott nincs ennyire hideg… Aztán meggyógyult a lábam annyira, hogy rá tudtam állni, és…

Dan várta a folytatást, de Vadim elhallgatott.

- És? – nógatta türelmetlenül.

- Elindultam. Hogy megkeresselek.

- Engem?

- Látsz még valakit ebben a kibaszott barlangban, akihez beszélhetnék? – mordult fel az orosz.

Sokáig egyikük sem szólalt meg, csak bámultak a tűzbe, ami egyiküket sem melegítette föl már évek óta.

- Egyszerűen hihetetlen, hogy te mindent túlélsz – motyogta Dan – De ha most azt mered válaszolni, hogy ’persze, Spetsnaz vagyok’ akkor seggbe rúglak.

Vadim csak nevetett.

- Te semmit sem változtál – jegyezte meg.

- Baszki, még mindig nem hiszem el, hogy élsz – tört ki Danből váratlanul.

Aztán közelebb ült Vadimhoz.

- Meg akarlak érinteni. Tudnom kell, hogy nem csak egy szellem vagy. Jó, tudom, baromság, szellemek nem léteznek, de…

Dan képtelen volt többet mondani, hátulról átkarolta a másik férfit, és a nyakába fúrta a fejét. Vadim kezei hátranyúltak Dan tarkójához, és végigsimítottak a jéghideg bőrön.

- Meg fogsz fagyni – morogta.

Dan nem felelt, csak lefeküdt az oldalára, magával húzta a másik férfit, és beburkolta magukat egy takaróba.

- Ez ruhában még mindig nem működik – morogta néhány perc további vacogás után Dan, majd Vadim övéért nyúlt, hogy kioldja azt. Ő eközben kihámozta magát a meleg ruhák tömkelegéből, és segített Dannek is felgyorsítani a folyamatot.
Végre, oly hosszú idő után újból meztelenül simultak egymáshoz, megosztották a testük melegét. Minden úgy volt, mint régen.

- Néha azt kívánom, bár soha nem kellene elmenned… - zihálta Dan Vadim nyakába.

A férfi megütközve bámult rá.

- De csak ritkán érzem ezt és akkor sem tart sokáig – tette hozzá, és közben leplezetlenül vigyorgott.

- Kapd be – morogta Vadim, bele sem gondolva, hogy ez a mondat a maga kétértelműségében mennyire meghatározza a kapcsolatukat.
 

8 megjegyzés:

  1. Először is: bár nem ismerem a fandomot, nagyon örülök, hogy megírtad ezt, révén ismeretlen/nemnépszerűfandom-harcos vagyok én is. Legyünk együtt ismeretlen/nemnépszerűfandom-harcosok, mit szólsz? *_*
    Magáról a műről pedig, bár még mindig nem ismerem a fandomot: élvezetes volt, szellemes volt, jó volt, és kellően ambivalens szerintem. Mást nem tudok hozzáfűzni, a káromkodásért pedig nincs hari, nem vagyok ellene.
    A bejegyzés elején feltett kérdésekre válaszolva pedig: höhh, a fele kedvenc fandomom ilyen.
    Ejj de sokszor használtam a fandom szót (és még egyszer, ilyen nincs), mindenesetre még jó sok inspirációt kívánok. IG.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, legyünk *-* segítek neked Micimackót írni :D (csak kiket shippelünk? xd)
      Köszönök mindent! <3

      Törlés
    2. Mármint a Micimackóból kiket shippelünk? Nem tudom, én Generikus Füles ficekre vállalkozom. xD

      Törlés
    3. xDD Füles nagyon generikus amúgy is :D

      Törlés
    4. Micimackó és Malacka könnyed esti enyelgései. *pokerface* Malacka amúgy lány vagy fiú? : | Ezt sosem tudtam. xD

      Törlés
    5. Ezt senki nem tudja... Egyszer utánaolvastam wikipedián ott azt írták hogy nem derül ki a műből, csak mint 'nagyon kis állat' van definiálva. De a shippelés szempontjából mindegy, csak nem tudjuk hogy slash vagy sem :3 xD

      Törlés
  2. Iiiiigen!!!! Ezek annyira ők, a kis hülyő murderbaby-k imádom őket, meg most már téged is és lécci még, még, még SF ficeket, mert telhetetlen vagyok, na.
    Fade

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most olvasom újra (ja ezt az előbb is írtam xd ) remélem, jön az ihlet. És a murderbaby-ket ellopom, három éve nem találtam jó shipnevet nekik *ellopja és fut xd*

      Törlés